A krónikus obstruktív betegek állapotát évek, évtizedek óta légzésfunkciós értékeik alapján ítéltük meg. A szakmai protokollok eszerint javasolták te­rápiájukat, és ehhez igazodott a gyógyszereik finanszírozása is. Mivel a kü­lönböző fenotípusok és az eltérő mértékben panaszos betegek kockázata nem csupán a spirometriás értékeiktől függ, új, ezen a kockázatbecslésen alapuló csoportbeosztás jelent meg először a szakmai, majd a finanszírozási protokollban. Ez utóbbi előírja a beteg csoportbeosztásának rögzítését a kórlapon/leleten. Érdemes tehát röviden összefoglalni és értelmezni a tü­dőgyógyászati leleteken felbukkanó új információkat.

A COPD-s betegek döntő hányada több krónikus betegségben szenved, azaz multimorbid. A COPD és a párhuzamosan kialakuló kórképek felte­hetőleg nem függetlenek egymástól. Rendkívül fontos tehát az együttál­lások és a háttérben zajló mechanizmusok feltárása, melyben a hálózati orvoslás eszköztára lehet segítségünkre. A multimorbiditás hátrányosan befolyásolja a COPD lefolyását, ellátása pedig a jelenleginél komplexebb megközelítést igényel.

A COPD krónikus, progresszív légúti gyulladás számos fenotípussal. Napjainkban csak tüneti terápiái léteznek. COPD-ben nem csupán a légzőrendszer beteg, hanem szisztémás gyulladás is detektálható. A terápia két nagy, forrongó területe a szteroidok (és kombinációik) helye a kezelésben, illetve a hörgtágítók gyulladásra kifejtett hatása. Cikkünk az inhalációs kortikoszteroidok helyét keresi a COPD terápiájában. Általánosságban a nagy dózisú szteroidnak nincs terápiás előnye a közepes dózissal szemben COPD-ben. A szteroid elhagyásához a kezelés előtti fenotípust kell figyelembe venni.

Az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi számának szimpóziumát ajánlom a kedves olvasó figyelmébe, amely a pulmonológia aktuális és gyakorlati kérdéseit tárgyalja. A négy cikk és a két kommentár mindegyike széles határterületet érint. A szinte az egész belgyógyászattal érintkező mellkasi folyadékgyülemek differenciáldiagnózisára gondolok, vagy a cisztás fibrózistól független bronchiektáziára. Ez utóbbi, sokszor megoldhatatlan krónikus köhögést okozó, gyakori antibiotikumkezelésre sem javuló kórkép jelentős fejtörést és többletköltségeket okoz. A másik két cikk szorosabban fűződik a pulmonológiához, mivel a COPD-ben és asthma bronchialéban javasolt funkcionális kivizsgálást érinti, ami nemcsak a pontos diagnózis felállításában megkerülhetetlen tényező, hanem a várható prognózisban és a terápia monitorozásában is.